tudományfilozófia egy csipet ókori csillagászattal fűszerezve:
régen azt tartották hogy a föld a világmindenség közepe, ugye ezt a tényt mindenki ismeri. De mindemellett megpróbálták magyarázni a nap, hold, csillagok mozgását is. Ezt különböző "szférákkal" képzelték el. az alap a föld szféra ami mozdulatlan, állandó. Közvetlen felette wan a hold szféra. aztán a nap. aztán szépen minden bolygó. majd a legwégén a csillag szféra. aminek a külsején ül a "mozdulatlan mozgató" ((istenféleség)). aki mint egy állandó folytonosságal forgatja ezeket a szférákat. Ezek a szférák nem láthatatlan dolgok, méghozzá nem is anyagtlanok. Ezek igen is kézzel fogható áttörhetetlen tökéletesen átlátszó dolgok. És ahogy ezek a szférák siklanak egymáson, természetesen surlódás nélkül. mégis összeérve. egy bizonyos "mennyei" hangot bocsájtanak ki. Amit folyamatosan hallunk. de mivel születésünktől fogva halljuk így már nem vesszük észre ezt. csak akkor lenne feltűnő ha abba hagynák mert akkor lenne a tökéletes csend. tehát a világvége. //mert ha valaminek nincsen hangja az nem is létezik? kérdezzük meg a kidőlt fát akit senki nem hallott//
ezt a szférák zenéjét. egy nagy "tudós" le is kottázta. most nem jut eszembe a neve, de nem is ez a lényeg. hanem hogy hogyan hallotta meg?